1. Angol jogi rendszer — gyakorlati kérdések
1. kérdés
Az Egyesült Királyság Legfelsőbb Bírósága egy fellebbezést tárgyal, amely pontosan azt a kérdést veti fel, amelyet a Lordok Háza (akkor a végső fellebbviteli bíróság) hozott egy 1905-ös határozatban. A jelenlegi Legfelsőbb Bíróság bírái úgy vélik, hogy az 1905-ös határozatot tévesen indokolták, és most igazságtalan eredményeket hoz. Az alábbiak közül melyik írja le helyesen a Legfelsőbb Bíróság álláspontját a House of Lords korábbi döntésével kapcsolatban?
A Legfelsőbb Bíróságot szigorúan köti a Lordok Háza 1905-ös határozata, és attól nem térhet el.
A Legfelsőbb Bíróság eltérhet a korábbi döntésétől, ha ezt helyesnek látja.
A Legfelsőbb Bíróságot csak saját döntései kötik, a volt Lordok Házának döntései nem.
A Legfelsőbb Bíróságnak a parlament elé kell terjesztenie az ügyet, nem pedig magát a törvényt módosítani.
A Legfelsőbb Bíróság a döntéstől csak a Fellebbviteli Bíróság egyetértésével térhet el.
A Legfelsőbb Bíróságot szigorúan köti a Lordok Háza 1905-ös határozata, és attól nem térhet el.
A Legfelsőbb Bíróság eltérhet a korábbi döntésétől, ha ezt helyesnek látja.
A Legfelsőbb Bíróságot csak saját döntései kötik, a volt Lordok Házának döntései nem.
A Legfelsőbb Bíróságnak a parlament elé kell terjesztenie az ügyet, nem pedig magát a törvényt módosítani.
A Legfelsőbb Bíróság a döntéstől csak a Fellebbviteli Bíróság egyetértésével térhet el.
V. A Legfelsőbb Bíróságot szigorúan köti a Lordok Háza 1905. évi határozata, és attól nem térhet el.
B. A Legfelsőbb Bíróság eltérhet a korábbi határozatától, ha ezt helyesnek látja.
C. A Legfelsőbb Bíróságot csak saját határozatai kötik, a volt Lordok Házának döntései nem.
D. A Legfelsőbb Bíróságnak az ügyet a parlament elé kell terjesztenie, nem pedig magát a törvényt.
E. A Legfelsőbb Bíróság a határozattól csak a Fellebbviteli Bíróság beleegyezésével térhet el.
Answer & explanation
Válasz: B.
Helyesen: B. A Legfelsőbb Bíróság a Lordok Háza által a gyakorlati nyilatkozatban (Judicial Precedent) [1966] 1 WLR 1234 megállapított szabadságot örökölte, amely szerint a végső bíróság eltérhet saját korábbi határozataitól, „amikor úgy tűnik, hogy helyes”. Ez a jogkör az előd Lordok Házának döntéseire is vonatkozik, és a bizonyosság megőrzése érdekében takarékosan gyakorolják. A téved: a végső bíróságot nem kötik abszolút mértékben az 1966-os gyakorlati nyilatkozatot követő korábbi határozatai. C téved: a Legfelsőbb Bíróság úgy kezeli a House of Lords korábbi határozatait, mintha sajátjai lennének, így nem hagyják figyelmen kívül azokat; eltérhet tőlük. D téved: a bíróság magát a common law-t megváltoztathatja a precedens doktrínája révén, és nem kell az ügyet a parlament elé terjesztenie. E téved: a precedenstől való eltérés kizárólag a Legfelsőbb Bíróság hatáskörébe tartozik, és nincs szükség a Fellebbviteli Bíróság hozzájárulására, amely a Legfelsőbb Bíróságra mindenesetre kötelező.
Helyesen: B. A Legfelsőbb Bíróság a Lordok Háza által a gyakorlati nyilatkozatban (Judicial Precedent) [1966] 1 WLR 1234 megállapított szabadságot örökölte, amely szerint a végső bíróság eltérhet saját korábbi határozataitól, „amikor úgy tűnik, hogy helyes”. Ez a jogkör az előd Lordok Házának döntéseire is vonatkozik, és a bizonyosság megőrzése érdekében takarékosan gyakorolják. A téved: a végső bíróságot nem kötik abszolút mértékben az 1966-os gyakorlati nyilatkozatot követő korábbi határozatai. C téved: a Legfelsőbb Bíróság úgy kezeli a House of Lords korábbi határozatait, mintha sajátjai lennének, így nem hagyják figyelmen kívül azokat; eltérhet tőlük. D téved: a bíróság magát a common law-t megváltoztathatja a precedens doktrínája révén, és nem kell az ügyet a parlament elé terjesztenie. E téved: a precedenstől való eltérés kizárólag a Legfelsőbb Bíróság hatáskörébe tartozik, és nincs szükség a Fellebbviteli Bíróság hozzájárulására, amely a Legfelsőbb Bíróságra mindenesetre kötelező.
2. kérdés
Egy jogkérdés eljut a Legfelsőbb Bírósághoz. Két korábbi hatóság ellentétes irányba húz: az egyik a Lordok Háza 1935-ös határozata (a Legfelsőbb Bíróság jogelődje az Egyesült Királyság végső fellebbviteli bíróságaként), a másik pedig a Titkos Tanács Igazságügyi Bizottságának 1936-os határozata. Melyik állítás írja le legpontosabban a Legfelsőbb Bíróság precedens álláspontját?
V. A Legfelsőbb Bíróságot köti a Lordok Háza 1935. évi határozata, és attól nem térhet el.
B. A Legfelsőbb Bíróságot köti az 1936-os titkos tanácsi határozat, mert ez az újabb hatóság.
C. A Legfelsőbb Bíróság követheti elődje 1935-ös határozatát, eltérhet attól, és ehelyett elfogadhatja az 1936-os titkos tanácsi határozat meggyőző indoklását.
D. A Legfelsőbb Bíróságot csak a 2009 októbere után hozott határozatok kötik, amikor felváltotta a Lordok Házát.
E. A Legfelsőbb Bíróságnak vagy követnie kell az 1935-ös határozatot, vagy a parlament elé kell utalnia a konfliktust megoldásra.
Answer & explanation
Válasz: C.
A C lehetőség helyes. A Legfelsőbb Bíróság örökli a Lordok Házának a Practice Statement (Judicial Precedent) [1966] szerinti azon jogát, hogy eltérjen saját (és elődje) korábbi határozataitól, amennyiben ez helyesnek tűnik; ezért nem köti szigorúan a Lordok Háza 1935-ös határozata. A titkos tanácsi határozatok nem kötelezőek a Legfelsőbb Bíróságra nézve, de erős meggyőző erővel bírnak, így a Bíróság dönthet úgy, hogy az 1936-os határozatot követi. Mindhárom lehetőség tehát valóban nyitva áll előtte. Az A lehetőség téves, mert az 1966-os gyakorlati nyilatkozat megszüntette a Bíróság szigorú önkötelezettségét. A B lehetőség hibás, mert a közelmúlt nem teszi kötelezővé a titkos tanácsi határozatot; csak meggyőző marad. A D lehetőség téves, mert a Legfelsőbb Bíróság szabadsága kiterjed a House of Lords 2009 októbere előtt döntött hatóságaira is, amelyeket sajátjaként kezel. Az E lehetőség téves, mert az egymásnak ellentmondó precedensek feloldása bírói feladat; nincs eljárás a konfliktus Parlament elé terjesztésére.
A C lehetőség helyes. A Legfelsőbb Bíróság örökli a Lordok Házának a Practice Statement (Judicial Precedent) [1966] szerinti azon jogát, hogy eltérjen saját (és elődje) korábbi határozataitól, amennyiben ez helyesnek tűnik; ezért nem köti szigorúan a Lordok Háza 1935-ös határozata. A titkos tanácsi határozatok nem kötelezőek a Legfelsőbb Bíróságra nézve, de erős meggyőző erővel bírnak, így a Bíróság dönthet úgy, hogy az 1936-os határozatot követi. Mindhárom lehetőség tehát valóban nyitva áll előtte. Az A lehetőség téves, mert az 1966-os gyakorlati nyilatkozat megszüntette a Bíróság szigorú önkötelezettségét. A B lehetőség hibás, mert a közelmúlt nem teszi kötelezővé a titkos tanácsi határozatot; csak meggyőző marad. A D lehetőség téves, mert a Legfelsőbb Bíróság szabadsága kiterjed a House of Lords 2009 októbere előtt döntött hatóságaira is, amelyeket sajátjaként kezel. Az E lehetőség téves, mert az egymásnak ellentmondó precedensek feloldása bírói feladat; nincs eljárás a konfliktus Parlament elé terjesztésére.
3. kérdés
Egy ügyvédgyakornok elemzi a fellebbviteli bíróság nemrégiben hozott ítéletét, hogy megállapítsa, mi kötelező az alsóbb fokú bíróságokra nézve. Az alábbiak közül melyik írja le helyesen egy eset ratio decidendijét?
V. A ténymegállapítások az ügyben, miután a nem vitatott kérdéseket megszüntették.
B. Bármilyen, egy félre vonatkozó jellemvonás, amelyre a bíróság támaszkodott.
C. A bíró megjegyzései olyan hipotetikus helyzetekre vonatkozóan, amelyek nem a tényekből fakadnak.
D. A határozathoz elengedhetetlen jogi indokolás, amely az ítélet kötelező érvényű eleme.
E. A bírónak az ítéletben szereplő összes észrevétele, függetlenül attól, hogy az eredmény szempontjából szükséges-e vagy sem.
Answer & explanation
Válasz: D.
A ratio decidendi a bírósági határozathoz szükséges (és annak alapját képező) jogi érvelés; az ítéletnek az a része, amely a stare decisis doktrínája értelmében kötelező precedenst teremt az alsóbb fokú bíróságok számára. A D lehetőség helyes. Az A és B lehetőség téves: a tények (beleértve a jellemvonásokat vagy egyéb bizonyítékokat is) nem az arány, ami az e tényekre alkalmazott jogelvre vonatkozik. A C lehetőség az obiter dictumot írja le: a hipotetikus vagy nem lényeges pontokra vonatkozó megjegyzések csak meggyőzőek, nem kötelezőek. Az E lehetőség rossz: nem minden megfigyelés az arány; a döntéshez nem szükséges kijelentések obiterek.
A ratio decidendi a bírósági határozathoz szükséges (és annak alapját képező) jogi érvelés; az ítéletnek az a része, amely a stare decisis doktrínája értelmében kötelező precedenst teremt az alsóbb fokú bíróságok számára. A D lehetőség helyes. Az A és B lehetőség téves: a tények (beleértve a jellemvonásokat vagy egyéb bizonyítékokat is) nem az arány, ami az e tényekre alkalmazott jogelvre vonatkozik. A C lehetőség az obiter dictumot írja le: a hipotetikus vagy nem lényeges pontokra vonatkozó megjegyzések csak meggyőzőek, nem kötelezőek. Az E lehetőség rossz: nem minden megfigyelés az arány; a döntéshez nem szükséges kijelentések obiterek.
4. kérdés
A megyei bíróság bírája szerződési vitában dönt, és úgy találja, hogy az egyetlen közvetlenül érintett hatóság a fellebbviteli bíróság (polgári osztály) határozata. A bíró személy szerint nem tartja meggyőzőnek a Fellebbviteli Bíróság érvelését, és szerinte egy más szabály lenne igazságosabb. Ebben a kérdésben nincs legfelsőbb bírósági hatóság. Hogyan kell a bírónak kezelnie a fellebbviteli bíróság határozatát?
V. A bíró megtagadhatja annak követését, mert a megyei bíróságot nem köti a fellebbezési jogkör.
B. A bíró megtagadhatja annak követését, feltéve, hogy megindokolja, miért nem ért egyet.
C. A bíró köteles követni azt a kötelező precedens (stare decisis) doktrínája értelmében.
D. A bíró ezt pusztán meggyőzőként kezelheti, mert ez inkább polgári, semmint büntetőjogi határozat.
E. A bírónak a kérdést a Legfelsőbb Bíróság elé kell terjesztenie, mielőtt dönthetne az ügyben.
Answer & explanation
Válasz: C.
A stare decisis doktrínája szerint a bíróságokat a hierarchiában felettük álló bíróságok határozatainak ratio decidendije köti. A megyei bíróságot a fellebbviteli bíróság határozatai kötik, függetlenül attól, hogy a bíró meggyőzőnek találja-e az indokolást, ezért a C lehetőség a helyes. Az A lehetőség téves, mert a megyei bíróság, mint alsóbb fokú bíróság szilárdan kötődik a fellebbviteli bírósághoz. A B lehetőség téves, mert az alsóbb fokú bíróság nem tagadhatja meg a kötelező érvényű fellebbviteli hatóság követését pusztán az egyet nem értése indokolásával; kritikát fogalmazhat meg, de továbbra is alkalmaznia kell a kötelező arányt. A D. lehetőség téves, mert a polgári/büntetőjogi megkülönböztetés nem befolyásolja, hogy a fellebbviteli bírósági határozat köti-e az alsóbb fokú bíróságot; mindkét osztály az alábbi bíróságokat köti. Az E lehetőség hibás, mivel a megyei bíróságnak nincs joga vagy követelménye arra, hogy egy hazai precedens kérdést a Legfelsőbb Bírósághoz „terjesztsen”; csak bizonyos hivatkozások (pl. történelmileg az EUB-ra) működtek így, és ez a mechanizmus a Brexit után már nem érvényesül.
A stare decisis doktrínája szerint a bíróságokat a hierarchiában felettük álló bíróságok határozatainak ratio decidendije köti. A megyei bíróságot a fellebbviteli bíróság határozatai kötik, függetlenül attól, hogy a bíró meggyőzőnek találja-e az indokolást, ezért a C lehetőség a helyes. Az A lehetőség téves, mert a megyei bíróság, mint alsóbb fokú bíróság szilárdan kötődik a fellebbviteli bírósághoz. A B lehetőség téves, mert az alsóbb fokú bíróság nem tagadhatja meg a kötelező érvényű fellebbviteli hatóság követését pusztán az egyet nem értése indokolásával; kritikát fogalmazhat meg, de továbbra is alkalmaznia kell a kötelező arányt. A D. lehetőség téves, mert a polgári/büntetőjogi megkülönböztetés nem befolyásolja, hogy a fellebbviteli bírósági határozat köti-e az alsóbb fokú bíróságot; mindkét osztály az alábbi bíróságokat köti. Az E lehetőség hibás, mivel a megyei bíróságnak nincs joga vagy követelménye arra, hogy egy hazai precedens kérdést a Legfelsőbb Bírósághoz „terjesztsen”; csak bizonyos hivatkozások (pl. történelmileg az EUB-ra) működtek így, és ez a mechanizmus a Brexit után már nem érvényesül.
5. kérdés
Egy jogszabály előírja, hogy egy adott orvosi eljárást „bejegyzett orvosnak kell elvégeznie”. A technika fejlődése később azt jelenti, hogy a megfelelően képzett nővérek biztonságosan elvégezhetik a beavatkozás egy részét az orvos általános irányítása mellett, még akkor is, ha az orvos fizikailag nincs jelen végig. Az ápolói közreműködés jogszerűségével kapcsolatos peres eljárásokban a bíróság többsége jogszerűnek tartja azt, arra hivatkozva, hogy a törvény elfogadásával az Országgyűlés nyilvánvaló célja az volt, hogy orvosolja a törvényt megelőzően fennálló nem kielégítő és veszélyes jogállapotot, valamint biztonságosabbá és hozzáférhetőbbé tegye az eljárást.
Melyik törvényértelmezési szabályt alkalmazta a többség?
Melyik törvényértelmezési szabályt alkalmazta a többség?
A. Az aranyszabály.
B. A szó szerinti szabály.
C. A huncutság szabálya.
D. Az ejusdem generis szabály.
E. Az expressio unius szabály.
Answer & explanation
Válasz: C.
A többség a szó szerinti szavakon túl az előző törvény azon hibájára vagy „balhéjára” tekintett, amelyet az Országgyűlés orvosolni szándékozott, és a rendelkezést úgy értelmezte, hogy ezt a jogorvoslatot előmozdítsa. Ez a rosszindulatú szabály (Heydon esete), amelyet a Royal College of Nursing v DHSS illusztrál, tehát a C helyes. A szó szerinti szabály (B) az eredménytől függetlenül a szavak egyszerű, hétköznapi jelentését adná, és az ellenkező eredményt részesítette volna előnyben. Az aranyszabály (A) a szó szerinti jelentést alkalmazza, hacsak nem hoz létre abszurditást, majd éppen annyira módosítja, hogy elkerülje ezt az abszurditást; a többség érvelése a Parlament célján nyugszik, nem az abszurditás elkerülésén. Az ejusdem generis szabály (D) úgy értelmezi a konkrét szavak listáját követő általános szavakat, hogy azok ugyanarra az osztályra korlátozódnak, ami itt nem tárgya. Az expressio unius szabály (E) azt jelenti, hogy egy dolog megemlítése hallgatólagosan kizár másokat, amelyekre a többség nem támaszkodott; valóban a másik irányba mutat.
A többség a szó szerinti szavakon túl az előző törvény azon hibájára vagy „balhéjára” tekintett, amelyet az Országgyűlés orvosolni szándékozott, és a rendelkezést úgy értelmezte, hogy ezt a jogorvoslatot előmozdítsa. Ez a rosszindulatú szabály (Heydon esete), amelyet a Royal College of Nursing v DHSS illusztrál, tehát a C helyes. A szó szerinti szabály (B) az eredménytől függetlenül a szavak egyszerű, hétköznapi jelentését adná, és az ellenkező eredményt részesítette volna előnyben. Az aranyszabály (A) a szó szerinti jelentést alkalmazza, hacsak nem hoz létre abszurditást, majd éppen annyira módosítja, hogy elkerülje ezt az abszurditást; a többség érvelése a Parlament célján nyugszik, nem az abszurditás elkerülésén. Az ejusdem generis szabály (D) úgy értelmezi a konkrét szavak listáját követő általános szavakat, hogy azok ugyanarra az osztályra korlátozódnak, ami itt nem tárgya. Az expressio unius szabály (E) azt jelenti, hogy egy dolog megemlítése hallgatólagosan kizár másokat, amelyekre a többség nem támaszkodott; valóban a másik irányba mutat.
6. kérdés
Az első helyen álló gyakornok összehasonlítja az angliai és walesi polgári és büntetőbíróságok tárgyalásain jelen lévő személyzetet és feleket. Az alábbi szerepek közül melyiket találják meg a tárgyaláson mind a polgári, mind a büntetőeljárásban?
A. Ügyész.
B. Igénylő.
C. Felperes.
D. alperes.
E. Egy esküdtszék.
Answer & explanation
Válasz: D.
D helyes: a „vádlott” az a fél, aki ellen mind polgári jogi, mind büntetőjogi eljárásban eljárás indul (büntetőügyekben a vádlottat vádlottnak is nevezik). A tévedés, mert az ügyész csak a büntetőeljárásban képviseli az államot, és nincs szerepe a polgári perben. B téved, mert a büntetőeljárásban nincs jogosult; a felperes az a fél, aki polgári jogi keresetet indít. A C téves, mert a „felperes” a polgári keresetet benyújtó fél korábbi angol kifejezése volt, amelyet a „claimant” váltott fel, amikor az 1998. évi polgári eljárási szabályzat 1999-ben hatályba lépett; ezt a kifejezést ma egyik bíróságon sem használják, és büntetőügyekben sem. E téved, mert az esküdtszékek normálisak a koronabírósági büntetőperekben, de nagyon ritkák a modern polgári perekben (néhány kategóriára korlátozva), és nem jellemző mindkettőre; az alperes mindkettőben közös szerep.
D helyes: a „vádlott” az a fél, aki ellen mind polgári jogi, mind büntetőjogi eljárásban eljárás indul (büntetőügyekben a vádlottat vádlottnak is nevezik). A tévedés, mert az ügyész csak a büntetőeljárásban képviseli az államot, és nincs szerepe a polgári perben. B téved, mert a büntetőeljárásban nincs jogosult; a felperes az a fél, aki polgári jogi keresetet indít. A C téves, mert a „felperes” a polgári keresetet benyújtó fél korábbi angol kifejezése volt, amelyet a „claimant” váltott fel, amikor az 1998. évi polgári eljárási szabályzat 1999-ben hatályba lépett; ezt a kifejezést ma egyik bíróságon sem használják, és büntetőügyekben sem. E téved, mert az esküdtszékek normálisak a koronabírósági büntetőperekben, de nagyon ritkák a modern polgári perekben (néhány kategóriára korlátozva), és nem jellemző mindkettőre; az alperes mindkettőben közös szerep.